"Gyűlölök és szeretek" 4. oldal
Mint mikor váratlanul belenyilall a fejedbe vagy a szívedbe a fizikai fájdalom; pont ilyen villámcsapás az, mikor hirtelen eszedbe jut. Iszonyatosan megborzongsz tőle, mert a lelkedet nyirbálja minden egyes töredéke a másodpercnek, amit önkéntelenül is azzal kell töltened, hogy képzeletedben megjelenik az a bizonyos valaki. Mint a görög mítoszban, mikor Prométheuszt kikötözték egy sziklára és egy sasmadár folyton visszaszállt hozzá, éles csőrével naponta kihasogatva naponta visszanövő máját. Bemutatom hát a szerelmet; az imént elmondottaknak feleltethető meg, mindössze a lélek szférájában végzi aljas teendőit. A szerelem egy olyan különösen kegyetlen erő, amely egyedülálló módon képes lelassítani az időt; azt az időt, ami egyébként egyetlen mentőöved és bizalmi hírnököd lehetne. Minél jobban számlálod a napokat, annál kegyetlenebbül kell sínylődnöd. Minél több év telik el ugyanúgy, annál kevésbé lesz reményed; valamiért erre lettél kárhoztatva. Minden egyes évnek minde...