Egy lány barát #1

Angyal volt a démonok között. Angyal, a sátán világában. Volt benne egy leírhatatlan fény. Egy olyan dolog, ami csodálatossá tette. Káprázatos élmény volt vele minden. A környezete nem látta meg benne azt a szikrát. Én igen. Furának ítélték. Tisztelték, de féltek tőle, mert más volt. Pedig pont ő volt a világosság a sötétségben. De ez senkinek sem tűnt fel. Én viszont észrevettem a benne rejtőző páratlan csodát. És ő is bennem. Én tudtam értékelni minden tettét, minden szavát és ő is az enyéimet.

A közös tapasztalat változtatott minket lángoló tűzzé, mikor egymásra gondoltunk. Egy különleges barátság volt, amilyenben nem mindenkinek van része. Nem éltem túl sokat ebben az életemben, de ez idő alatt se találtam senkit, aki csak hasonlítható lett volna hozzá.

Kezdődött azzal, hogy meghallgattam. Nem ismertük egymást. Össze volt omolva lelkileg. Szüksége volt valakire. Mindenféle előzetes ismerkedés nélkül ontotta magából a gondjait. Ártatlan hableány. Egy drágakő, mely túl finom a körülötte uralkodó gyarló világhoz. Amint meghallottam a szavait, egyből tudtam, végre egy olyan valakivel találkoztam, akire mindig is vártam. El se hittem, hogy ez megtörténhet.

Mik a hétköznapjaim? Sötét kihívások. Mindegyik egy háború, melyből mindig hazaérek, de meggyengülök.

Na, ő ebből kiragadott.

És én pedig őt.

Azt nyújtottuk egymásnak, amire már nagyon régóta szükségünk volt.

Hosszú idő óta akkor éreztem először:

  Most már van értelme élni.

Következő oldal