Az ellentétek világa

Először is szeretném megjelölni egy fő forrásomat ehhez az oldalhoz: „Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel” című könyve, mely az élet számos területén elgondolkodtatja az embert, illetve megalapoz egy jobb világot. Először is megbeszélünk egy alapelméletet, amit nagyon jól meg kell érteni ahhoz, hogy továbbmenjünk.

Az elején le kell szögeznünk, hogy a mi életünk az ellentétek világa. Semmi sem létezhet az ellentéte nélkül. Gondolj csak bele: ha körülötted minden csak szép és jó lenne, hogyan tudnád értékelni? Nem tudnád rámondani, hogy „Hát, ez jó.” Vagy hogy „Ez nem olyan jó”. És tudod, miért nem? Mert nem lenne mihez viszonyítani. 

Minden viszonylagos. Nincs eleve elrendelt jó, rossz, magas, alacsony, stb., ahogy azt az előszóban is kifejtettem. Mindenki egyénileg alkot véleményt a dolgokról. Ha valamire rámondod, hogy ez ilyen, az olyan, attól az a valami még nem lesz olyan. Csak egy helyen: A saját, személyes valóságodban. Minden dologról, minden információról egyénileg döntünk, hogy milyennek látjuk. A pohár lehet félig tele, vagy félig üres is. Attól függ, ki mondja.

 

Amit tehát nagyon fontos megérteni, az a viszonylagosság. A könnyebb megértés érdekében képzelj el egy egyszerű szituációt: Egy kis faluban élsz. Elköltözöl egy városba és megdöbbensz, azt mondod: „Azta, ez a város marha nagy!”. Attól, hogy te nagynak láttad, attól még kollektíven nem mondhatjuk ezt rá. Neked azért volt nagy, mert faluból jöttél, ami a városhoz képest kicsi.

És ez a lényeg: Volt mihez viszonyítani. Te nagynak láttad. A saját tapasztalatodhoz viszonyítottad. És miért tudtad nagynak látni a várost? Mert már ismerted az ellentétét, a kicsi települést. Ha csak nagy városok léteznének, senki se mondaná rájuk, hogy „nagy”, mert nem lenne mihez viszonyítani. Nem lenne ellentéte. Egyszerűen olyan lenne, amilyen.

És ez igaz az élet minden területére. Nem tudod értékelni a gazdagságot, ha születésedtől fogva gazdag voltál. Nem tudod, milyen boldognak lenni, amíg nem éltél át valamiféle szenvedést. 

Erre az alaptanra épül a kínai filozófia, a taoizmus, amiről tervezek külön cikket. Mindenben megtalálható az ellentéte, minden jóban van valami rossz és minden rosszban van valami jó, ugyanis semmi se létezhet az ellentéte nélkül.

A világ a negatív és a pozitív energia egyensúlya (Jin-Yang). Egyik energia se tudja kioltani a másikat, mindketten legyőzhetetlenek. A kettejük között lévő egyensúly a buddhisták által is megfogalmazott „Arany középút”. Ebben az egyensúlyban mindkét véglettől, a „Negatív” és a „Pozitív”-tól is egyenlő távolságban vagyunk. Ez az elmélet mindenre vonatkozik, amit csak el tudunk képzelni. A tárgyakra, élőlényekre, eseményekre, stb.

Nézzük példákkal. Egy teljesen egészséges emberben, akinek se fizikai, se mentális problémái nincsenek, egyensúlyban van a két őserő, azaz a két ellentétes energia. Ha ez az egyensúly felborul, azaz pl. a negatív energiából több lesz a szervezetben-mentális térben, az egyén megbetegszik. Gyógyulás során elkezd visszaállni az egyensúly. Ugyanezt mondhatjuk egy háborúkkal teli évszázadra is, csak hogy értsétek, ez az alapelmélet mindenre vonatkozik, az ellentétek mindenben megtalálhatók.

Tehát, összefoglalva, ahhoz, hogy valamiről véleményt alkoss, szükséges hozzá az ellentéte, amihez tudod viszonyítani. Nem tudod egy cérnaszálra azt mondani, hogy hosszú, amíg nem láttál rövidebbet. Mert olyan, hogy „Hosszú”, vagy „Ilyen-olyan” nem létezik önmagában, csak valamihez viszonyítva lesz „Hosszabb”, „Ilyenebb vagy olyanabb”.

Semmi sem létezik az ellentéte nélkül.

Saharov