A világ problémái

A világ problémái

Különböző emberek különféle szemléletekkel rendelkeznek a körülöttünk látható világot illetően. Személyes véleményük tapasztalataiktól függ; ki milyen dolgokat él át, milyen hírekről értesül és legfőképp, hogy milyen területen él.

Nemcsak az előző történelmi korokban voltak társadalmi problémák, sajnos még a mai kor emberének is jelentős gondokkal kell szembenéznie.

A legfőbb gondot a háború jelenti. A történelmet végigkövetve ezeknek sorozatával találkozhatunk. Számos vérveszteség okozói a vallási ellentétek, melyek szintén a mai napig léteznek olyan mértékben, hogy összekapcsolhatók a háborúkkal. Hatalmas egyenlőtlenségek láthatók; ugyanannak a bolygónak az egyik felén éheznek, a másikon az űrutazással foglalkoznak.  A környezetszennyezés felemészti bolygónkat, erről senki nem vesz tudomást. Az embereknek nincs saját véleményük, nem gondolkoznak, hogy helyt tudjanak állni a globális problémák megoldásában, mindenki ugyanazt a gondolatmenetet vallja.

A mai napig létező háborúk bizonyítják: a társadalomnak még sokat kell fejlődnie, hogy az emberek el tudják fogadni egymást és egyenlően bánjanak mindenkivel.

Számtalan népirtás vezethető vissza vallási ellentétekre. Több hitrendszer képviselői rendelkeztek azzal a rossz tulajdonsággal, hogy más vallású embertársait ellenségnek tekintették, mivel biztosan állította: az ő hite az egyetlen igaz magyarázat.

Ebben a tekintetben a keleti filozófia képviselői példamutatóak. Az Ázsiában kialakult spirituális irányzatok szinte kivétel nélkül egyenlően kezelték az embereket és valóban a szeretetre tanítottak.

Európában egy keresztény egész életét arra áldozta, hogy meggyőzze ateista társát Isten létezéséről, az ateista pedig azért nem tudott nyugodni, mert vallásos társával nem tudta elhitetni: Isten nem más, mint egy képzeletbeli barát.

A taoistát egyáltalán nem érdekelte, ki miben hisz, mit gondol; pusztán élvezte életét a béke teljességében.

Ez nem azt jelenti, hogy a háborús vérengzések erre az egy kontinensre oszlanának; pusztán érdekes megemlíteni az e tekintetben felmerülő érdekességeket a földrajzi elhelyezkedés függvényében.

A háborúk persze az egész világra kiterjednek és nem a vallás az egyetlen oka. Ide sorolható a puszta vágy is. Az emberek mindig arra vágynak, hogy több tulajdonuk legyen, és ez megmutatkozik a politikai kérdésekben is. Kevesen tudják beérni azzal, amijük van, mindenki azt szeretné, ha a saját országa lenne a legnagyobb, leggazdagabb és nem utolsó sorban uralkodna a többi felett. A hatalmi vágy megfertőzi a politikusokat, az uralkodókat, és egyáltalán nem foglalkoznak mások érdekeivel.

Hova lett az érzések, az emberség uralma? Mindent a vágy és az érdekek mozgatnak.

Nem lennének háborúk, ha a nép nem támogatná. Ki lenne hajlandó harcolni mások ellen, ha rájönne: a front túloldalán lévő katona ugyanolyan ember, mint ő, semmivel se több vagy kevesebb. A történelem megmutatta, hogy kellő mértékű ellenállással megfékezhetők a harcok. Ha a hadsereg nem hajlandó lépni, akármit parancsolhatnak neki.

A szélsőséges mozgalmaknak mindig is előkelő feladatuk volt az emberekben elvetni azt a hitet, hogy a többieknél felsőbbrendűek. Ha végre sikerülne globálisan kialakítani az egyenlőség tudatát, nehezebb lenne egy háborút kitörni. Ehhez azonban mindenkire szükség van, kivétel nélkül. Az értelmetlen mészárlások részei a világnak, mindig is voltak, vannak és minden bizonnyal lesznek is.

Azonban, mint mindennek, így a háborúnak is két oldala van. Az egyetlen jó dolog, amit neki köszönhetünk, az orvostudomány fejlődése, amely nem tartana ma ezen a fejlettségi szinten, ha a történelem békésebben alakul.

A bolygónkon látható hatalmas egyenlőtlenségek felháborítóak. Vegyük példának Afrikát.

Ez a szerencsétlenül járt kontinens a történelem során a kizsákmányolás áldozata lett. Nem csak ásványkincseit rabolták el az idegenek, hanem magukat az embereket is. Az ottani országok csak nemrég, a XX. század elején vívták ki függetlenségüket az angoloktól és a franciáktól. Ez több kérdésre is jó példa.

Először is láthatjuk milyen az, amikor egyes országok kizsákmányolják a többit a saját javukra. Markukban tartják őket, szolgasorba taszítják az ott élőket. Sajnos ez is létezik a mai napig, csak kissé árnyaltabban, mint a középkorban.

A másik példa során láthatjuk, hogy ezeknek az országoknak mostanáig se sikerült talpra állniuk. Éhezések kínozzák az ott élő, ártatlan embereket, nem is beszélve a minden tekintetben megemlíthető fejletlenségről és a lehetőségek egyenlőtlen elosztásáról.

A világ más pontjain akkora felesleges vagyont halmoznak fel egyesek, hogy felmerül, jó gazdasági rendszer-e a kapitalizmus. Amíg ilyen egyenlőtlenségek vannak, nem beszélhetünk fejlett társadalomról.

Nem csak a vagyoni eloszlásban figyelhető meg az egyenlő lehetőségek hiánya. Ki kell emelnünk a lehetőségeket. Azokat a lehetőségeket, amelynek során akármilyen egyszerű ember felemelkedhet, mert egyenlő esélyeik vannak.

Ezek az egyenlő esélyek azonban nem léteznek. Egy Afrikai munkás, aki éhező családba születik, hiába dolgozik éjjel-nappal; a fizetése pont elég arra, hogy ne haljon éhen. Nem tud tanulni, nincs lehetősége szakmákat elvégezni, akármennyire motivált legyen is.

Erre jó példa, amikor az Egyesült Államokból érkező nagytőkés üzemeket építtet Afrikában. Saját országában megbecsülik: ő a jólelkű ember, aki a nyomort felszámolja a munkalehetőségek megteremtése által.

Azt azonban senki nem veszi észre, hogy az ott dolgozó szegény munkás éhbérért szenved. Nincs lehetősége tovább fejlődni.

A környezetszennyezés talán a legtöbbet vitatott globális probléma. Az iparosodással, új vegyi anyagok kifejlesztésével az utóbbi időben igencsak megnövekedett ez a krízis számos más eszközzel karöltve.

A légszennyezés nemcsak hogy tönkreteszi az élőlények szervezetét; a globális felmelegedést is ennek köszönhetjük. Ennek következtében megváltoznak földünkön az éghajlati övek, melynek következménye számos biológiai folyamat átalakulása.

A vizek szennyezése talán a legveszélyesebb. A különféle üzemek nem törődnek sokat káros anyagaik eltávolításával. Mi sem egyszerűbb annál, hogy a tavakba, folyókba eresztik. Ez nem csak a vízben élő állatokra káros, hanem ránk is, emberekre, akik a fertőzött halakat megesszük.

A műtrágyázás, a földek szennyezése megint csak ránk üt vissza. Nem lehet már bárhol kutat fúrni, mert szennyezett a talajvíz.

Nem bízhatunk meg már az élelmiszerekben sem. Kevesen vannak már, akik mindent saját maguknak termelnek meg, így az emberek az üzletekben vásárolt élelmiszert fogyasztják el, ami nem feltétlenül egészséges. A nagyobb haszon reményében az állatokat speciális tápokkal etetik, amelynek következtében könnyebben meghíznak, vagy ha háziszárnyasról beszélünk, jobban tojnak. Ez azonban kevésbé egészséges és az íze se hasonlít az igazira.

A húsokat vegyi anyagokkal injekciózzák, hogy megőrizze a színét. Hogy ennek milyen hatása van a szervezetre, nem tudja senki.

A gyorsételek, cukros italok tömeges elhízást okoznak. Ezek az élelmiszerek szándékosan nem laktatják az embert, ráadásul olyan anyagokat tartalmaz, aminek következtében szabályosan rászokik az ártatlan vásárló.

Ebből hatalmas hasznot húznak az adott cégek tulajdonosai; látható tehát, hogy a birtoklási vágy kiszolgálójaként a kapitalista társadalmi berendezkedés hatalmas problémákkal rendelkezik. Itt sajnos mindent a pénz és a nyereségvágy irányít.

Nagy problémának tartom a személyes ízlés, stílus elvesztését és a szabad, önálló gondolkodás és véleménynyilvánítás hiányát.

A stílus hiányának legfőbb okozója a divat. Aki ilyet mond, máris kidobja a társadalom, pedig csak észrevette, mennyire értelmetlen, ha mindenki egy adott stílus, elvárás szerint öltözködik, beszél, étkezik, és végül, ami a legfontosabb: gondolkodik.

Ezt csinálja a divat. Valamiért a legtöbb emberben van egy ösztön, hogy kövesse a többieket, beálljon a sorba, nehogy nem oda valónak tekintsék. Így aztán tudat alatt átformálja az életét. Elveszik a világból az érdekesség. Milyen lenne például, ha az összes ország ugyanazon a nyelven beszélne, ugyanazokat a népszokásokat tartaná? Jó lenne, ha ilyen egyoldalú lenne a világ?

Nagyon közel vagyunk hozzá. Az előbb felsorolt területeken kívül itt is, a kultúrák terén is folyamatban van az egységesítés.

 

Túl nagy a nyugati hatás. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia divatországokká váltak. Az egész világon elözönlötték a boltokat a zászlóikkal, híres épületeikkel kidíszített termékek. A nyugati országok lettek a tökéletesség képei, a hidegháborús elkülönülésnek ez lett a mai napig tartó hatása.

Míg ők a „példamutató, erkölcsös országok”, addig egykori ellenségeikből, Oroszországból és Kínából gonosznak bélyegzett, veszélyes nagyhatalmakat csináltak. Ennek egyrészt politikai okai is vannak, hiszen ha mindenki rajong ezekért a nyugati országokért, egy esetleges háborús helyzetben őket támogatnák. Erre ráépült az egész média és különféle iparágak.

Mindenki ezeket az országokat élteti, oda akar kijutni tanulni és dolgozni, és ha valaki egy rossz szót is szól róluk, például a történelem során betöltött bűntelen szerepeiket cáfolva, kapásból rossz szemmel néznek rájuk.

Nagy szerepe van ebben annak, hogy az angol vált a legszélesebb körben elfogadott világnyelvvé. Csodálatos dolog, hogy a kommunikációs akadályok leküzdhetőek, azonban ez jelentősen hozzájárul a kulturális egységesítéshez és alaposan túlzásba viszik.

Én tolmácsnak készülök, tehát pontosan tudom, mekkora öröm idegen nyelveket használni, mégis látom a hátulütőit annak, ha egy nyelv túl nagy divattá válik. A többi nyelvbe átjövő angol szavak egy keveréket hoznak létre, a szlengben például számos magyar szó helyett angol megfelelőjüket használják. Kínában létrejött egy szervezet, amely konkrétan azzal foglalkozik, hogy megőrizze ősi nyelvük önállóságát és a keveredést leállítsa.

Miért kell nekünk, magyaroknak a Halloween-t ünnepelni? Egy remek példa arra, hogy mennyire keverednek a kulturális szokások.  A nyugati kultúrák túl nagy szerepet kaptak a világban.

Ha nem sikerül ezt megállítani, előbb-utóbb arra ébredünk, hogy már nem is emlékszünk, mi volt az anyanyelvünk és milyen népszokásokat űztek őseink. Meg kell mutatni a világnak ennek a valódi oldalát, nehogy mindenki a Nyugat rabszolgája legyen.

Ennek az ellentététől, a túl nagy elhatárolódástól is óvni kell magunkat. Meg kell teremteni, hogy a kulturális sokszínűség az emberek egymás iránti kölcsönös elfogadásával működjön együtt.

Ezeket a társadalmi problémákat nem lehet világforradalommal levetkőzni. Lassú, folyamatos átalakulás kell. Háborúkból már szerencsére kevesebb van, mint a középkorban, és a kétpólusú világ kölcsönös félelme a másiktól megóvhatja a békét.

Nyugat (USA, Nagy-Britannia, Németország) és Kelet (Oroszország, Kína) egyaránt olyan fegyverekkel rendelkezik, amelyek bevetése során már részletkérdés, melyik fél nyer; akkora károkat okoznak egymásnak, hogy meggondolandó a háború.

A környezetszennyezéssel kapcsolatban csak tippelni lehet, mi lesz a jövője. Egyesek azt állítják, hogy mivel előbb-utóbb kifogyunk a nem megújuló energiahordozókból, egyszer kénytelenek leszünk átállni a környezetbarát megoldásokra.

Mások az mellett érvelnek, hogy mire ez megtörténhetne, már túlzottan szennyezett lesz a bolygó és nem lesz kiút.

Hogy az USA és Anglia felől érkező hatalmas kulturális hatásnak, népbutításnak mi lesz a vége, végképp kilátástalan. Ez a folyamat sajnos nagyon jól halad, kérdéses, mi vagy ki állíthatja majd meg.

Mi is tehetünk érte, hogy életünk jobbá váljon; jobban mondva csak mi tehetünk érte. Ez a bolygó közös, egy ember egyedül nem fogja az összes problémát megoldani. Kollektív tudatváltás kell.

Mindenesetre a világ egyfolytában változik; hol a rossz, hol a jó van túlsúlyban, hol több, hol kevesebb a szenvedés; de mindenből van kiút. 

Saharov