Mysticka

A tiltott eszmék szabadsága A XX. század folyamán kialakult –majd előbb, vagy utóbb össze is omlott- önkényuralmi rendszerek forrásanyagai, szimbólumai, de még kis híján az őket jellemző szavak kim ondása is betiltásra került, hiszen ősellensége az oly nagy szabadságot garantáló nyugati demokráciának. A szélsőséges, diktatórikus eszmék betiltásának oka könnyen érthető: Nehogy még egyszer előforduljon, hogy valaki nekiáll kialakítani diktatúrát az eredeti forrásanyagokat felhasználva. Úgy gondolják, hogy amennyiben senki nem érintkezik Marx, Hitler, vagy éppen Mao elvtárs írásaival, ember fia nem vetemedik önkényuralom kiépítésére, legalábbis ezekből a tanokból bizonyosan nem. Így akarják mester ségesen megtiltani az ilyen folyamatokat. Viszont vegyük már észre, mekkora ellentmondás alakul itt ki. A demokráciának a lényege a szabad véleménynyilvánítás, legyen az akármilyen.  Ez józan ésszel belegondolva is azt jelenti, hogy egy, magát demokratikusnak mondó, ...

Fiú-lány, két jó barát? Létezik-e fiú és lány között barátság? „Persze, extrákkal…” – mondaná a többség embere. Viccen kívül, itt az ideje, hogy kifejtsem személyes véleményemet e világot rengető tekintélyű kérdést illetően. Alapvető biológiai szempontokat figyelembe véve a férfi és a nő közötti szexuális kapcsolatot, a sza porodást vizsgálva igaz, hogy eredetileg a két különböző nem ebben a tekintetben érdeklődik egymás iránt. Kialakulhat közöttük a szerelem, amely igencsak szoros kapcsot képvisel. De vajon csak ilyen vége lehet a két nem egymás iránti érdeklődésének?  Na, belevágok a közepébe. Igenis hiszek a fiú-lány barátságban. Miért? Saját tapasztalat. Fiú létemre két kezemen nem tudnám megszámolni, hány lány barátom van. Annyi bizonyos, hogy több, mint fiú. És van közöttük olyan, akivel tényleg komoly, érzelmi témákról is beszélgetünk, „lelkizünk”. Régóta ismerjük egymást és soha nem voltunk szerelmesek a másikba. Igen, a szerelem. Merthogy ez az, amiv...

Tényleg szép a szerelem? Ha a nagy családi összejöveteleken valaki a következőképpen fejezi ki magát: „A fiam szerelmes lett, …”, mindenki kapásból gratulál, sok boldogságot kíván. De hogy a sz@rba lehet az, hogy ennek az igencsak szélsőséges érzelemnek a hallatán mindenki egyből a legjobbra gondol? Persze, ebben a szituációban a rokon nyilván nem tenne bejelentést, ha az említett érzelmek viszonzatlan szívekre találtak volna. De valóban mindig ilyen áldott ez az állapot? Aki erre a kérdésre igennel válaszol, az vagy szerencsés, vagy tapasztalatlan. Ha szerencséje volt, és minden illető, aki iránt ilyen heves érzelmeket táplált, viszonozta, az ilyen ember minden bizonnyal az élet más területein is optimista. Valljuk be, jó neki, akárminek köszönheti is ezt a rengeteg sikert. A másik lehetőség a szerelemről festett „pozitív” képre az lehet, hogy az illetőnek még semmilyen tapasztalata nem volt, csak a külvilágban látottak alapján vonja le a következtetést. Ez tehát az a c...