Erkölcstelenül elért jólét

Erkölcstelenül elért jólét

A nyugati jóléti társadalmak napjainkban mindenki által széles körben ismertek szabadságukról, lehetőségeikről és a bennük honoló hatalmas gazdagságról , magas életszínvonalról. Nehéz vitába szállni azzal, hogy a jólét, a magas életszínvonal az egekbe szökve van jelen ezekben az országokban.

De hogyan érték el mindezt? Különböző államok különféle módon. Természetesen az E

gyesült Államok felívelését nem lehet összehasonlítani Nagy-Britanniával. Az USA teljesen más téma, maradjunk a Nyugat-Európai gyarmatosító társadalmaknál. Ezek többségében Anglia, Spanyolország, Franciaország, Portugália, kisebb gyarmatokkal Hollandia és Németország.

Az angolok és franciák szeretnek más országokra mutogatni, kiemelni azok történelmi bűneit. Arról azonban terelik a szót, hogy nekik milyen múltjuk van. Ők mindig erkölcsösek voltak? A teljes szabadság útján érték el azt, ami ma Nagy-Britanniát jellemzi? 

A középkorban a gyarmatosító országok küldöttei útnak i

ndultak a tengereken, hogy „felfedezzék” az eddig ismeretlen földrészeket, civilizációkat. Ezek a „Nagy Földrajzi Felfedezések” azonban a vagyon- illetve hatalomszerzés érdekében elkövetett, kontinensek méretét felölelő rablások voltak. Az újonnan felfedezett helyeken élők többségét lemészárolták (természetesen ők sem adták magukat olyan könnyen), faluikat lerombolták, kincseiket elrabolták.

Ezeket az őslakosokat nem kímélték, aljas módon „primitívnek” nevezték őket, akik azonban nem mellesleg a spirituális fejlettség tekintetében magasan túlszárnyalták az euró

pai, „fejlettnek titulált” társadalmak képviselőit. Egyes őslakos közösségek olyan harmóniában éltek a természettel, hogy egy fűszálat se téptek ki anélkül, hogy nem tisztázták volna szükségüket rá. Jól szervezett társadalmukat erőszakosan lerombolták, és tömérdek mennyiségű kincset raboltak el tőlük szégyenletes módon.

Nem kell túl okosnak lenni ahhoz, hogy elképzeljük, mekkora mennyiségű kincseket halmozhattak így fel a gyarmatosító országok. Itt jön be a következő kérdés: 

Mit kezdenek ekkora vagyonnal?

A különböző országok különféle módokon bántak az összerabolt kincsekkel. A spanyolok eltékozolták, az angolok és a franciák befektették.

És itt a lényeg. Képzeld csak el: Összerabolsz irdatlan mennyiségű pénzt. Van egy vállalkozásod. Értesz a pénzügyekhez, így nem elköltöd, hanem a vállalkozásba fekteted be, így az fejlődik és egy idő elteltével nagyobb hasznot húzol, mint ami az össze

rabolt pénz értéke volt.

Így tettek az angolok és a franciák az állammal. A pénzt befektetve hatalmas fejődésnek indult az ország ahogy gazdasági, úgy ipari téren is. Angliában hamarosan beköszöntött az ipari forradalom, és még sorolhatnánk. Azonban ehhez két dologra volt szükségük: 

1.       Észhez a pénzügyek kezeléséhez

2.       Irdatlan mennyiségű pénzre, amit a fél világ erőszakos kirablásából sikerült fedezniük. 

Ez a titkuk a Nyugat-európai jóléti államoknak. Igen, volt eszük, mert a pénzt jól fektették be. De honnan jött a pénz? Mennyire voltak erkölcsösek a tetteik? 

Ha Londonban vagy Párizsban sétálsz, élvezed a szép várost. Bemész a palotákba, és gyönyörködsz szépségeikben. Gyönyörű paloták, nem igaz? Meg se fordul a fejedben, hogy ezen büszke nemzetek erőszako

s hazafijai hány, legalább ilyen gyönyörű palotát égettek fel és romboltak le például Kínában. Csak egy példa. Lehet mutogatni manapság Kínára a kommunista, szilárd uralom miatt, de hányan feldúlták az utóbbi 200 évben? És ami ebben a legabszurdabb: Akik annakidején ezeket tették, nekik van a legnagyobb arcuk, ők osztják az „igazságot”.

Még szerencse, hogy a világ egyensúlyát nem lehet felborítani. Politikailag is igaz ez. Lehet, hogy az USA és Nyugat-Európa vezető szerepe eltart még 1000 évig. Jó, jó, pesszimista vagyok. 100 évig biztosan eltart? Vagy 50 év múlva már nem ők fognak dominálni, hanem mondjuk Kína? Nem lehet tudni, meddig, csak egy biztos: Minden változik és örökre sose marad minden ugyanolyan, értem ezt a világpolitikai vezető szerepek cserélődésére is.

Bizony, mondom, ha ezen államok képviselői cseszegetik az oroszokat és németeket a XX. századi diktatúráik miatt, emeljük ki az Ő történelmi bűneiket! És mi erre a válaszuk? „Ó, az már régen volt, ezt mi több száz éve csináltuk, ez már csak történelem…” De már a náci Németország és a Szovjetunió is csak történelem.

Nem azt kell nézni, mikor és hol történtek a népirtások. Az emberölés ugyanúgy emberölés, akár Krisztus előtt, akár 2018-ban történik. A népirtás ugyanúgy népirtás, akár zsidók, akár őslakosok ellen követik el. Olyan nincs, hogy valaki elítéli a XX. századi kegyetlenségeket, de a középkori, ugyanilyen bűnöket nem, arra hivatkozva, hogy akkor más volt a politikai felállás.

Ha van egy perzsa macskád, és hallasz egy hírt, hogy több százezer macskát kegyetlenül lemészároltak, nem CSAK a perzsa macskákat fogod sajnálni. Vannak közöttük Sziámik, Tonkinézek, Skót lógófülűek, Orosz kékek, stb. Nem az fog érdekelni, melyik milyen fajta. A macska – macska, akárhány fajta létezik. Tökmindegy, hogy mikor, tökmindegy, hogy milyeneket – megölték őket. Mindet sajnálod, nem csak egy fajtát.

Ha valamit elítélsz, az független időtől, helytől, emberi vagy akármilyen fajtól. Ami megtörtént, az megtörtént, legyen az akárhol, akármikor, akárkivel – úgyanúgy bűn.

Saharov